Hamlet

Zene: Lencsés Balázs

Szöveg: Horváth Zoltán.

Szereplők

HAMLET, dán királyfi

CLAUDIUS, Dánia király, Hamlet nagybátyja

GERTRUD, dán királyné, Hamlet anyja

POLONIUS, főkamarás

OPHELIA, Polonius lánya, Hamlet szerelme

LAERTES, Polonius fia

HORATIO, Hamlet barátja

Hamlet apjának SZELLEME

FORTINBRAS, norvég királyfi

PAP

KÓRUS

I. felvonás

1. Nyitány

Kórus: Megmérgezi a lelkedet

Keseríti az életed

Bénítja a szívedet

Elveszi a kedvedet mert

Mindened megváltozott

Sötétté a nappalod és

Fényessé az éjszakád

A kínok kínját éled át

Mélybe húz a gondolat

A szemedben is benne van

Éjszaka csak őt látod

Álmodat már nem várod

A föld alá eltemetted

De ezzel el nem felejted

Mert benned ő így tovább él

A csendes bosszú így elér

Egy érzés kínoz minden nap

Egy érzés, amely megöl majd

a BŰNTUDAT

2. A bűntudat

Király: Megkaptam hát, mit úgy akartam

Miért mindent odaadtam

Becsületet, tisztességet

Király vagyok, nagy dán király

Enyém minden, ezzel mi jár

Bátyámnak a felesége

Királyné: Kérlek uram, bocsásd ezt meg

Gyengeségből, amit tettem

Kedvessége elkábított

Bánatomban megvigasztalt

Gyászomat elhagytam

A magánytól úgy irtózom

Együtt: Nem tudlak téged soha elfeledni

Kénytelen vagyok e terhet elviselni

A bűnt, mit véled elkövettem

Már nem bocsátja senki ezt meg nekem

Nem tudlak téged soha elfeledni

Kénytelen vagyok e terhet elviselni

A bűnt, mit véled elkövettem

Már nem bocsátja senki ezt meg nekem

Király: Megöltelek álmodban

Királyné: Megöltelek halálodban

Együtt: Érzem, mégis itt élsz

3. Fortinbras támadása

Polonius: Uram, az ifjú Fortinbras megtámadta Dániát. Szigorítani kell az őrséget, fokozni a rézágyuk öntését, külföldről tudunk fegyvereket vásárolni, azonnal hajókat kell építeni. Hazánkat meg kell védeni ezért…

Király: Fiatal s féktelen gyermek ő még

Szívében a bosszú tüze ég

Szeretné vissza az apja földjét

Pedig az jog szerint végleg miénk

Induljon hírnök nyomban a bátyjához

A hírrel, hogy öccse elért hazánkhoz

Ő bölcs és öreg, de nem is tud róla

Hogy öccsének milyen gyilkos a szándéka

Mihelyt már tudja biztos vagyok benne

Hogy szívében kétségnek helye nem lenne

És rögtön az ifjút vissza is rendelé

Hamlet: Csak játssza, csak játssza a királyt

Pedig apámnak nyomában sem jár

Laertes: Esküvődre ím megtérnék

S holnap már el is mennék

Arra kérem kegyelmedet

Hogy ezt nékem engedje meg

Király: Polonius?

Polonius: Hosszas, hosszas nyaggatással

Engedelmem így lett társa

Kérem fenség, hogy bocsássa

Király: Megadom így néked azt, amit kérsz

Tudom, hogy Frankhonban boldogan élsz

Ha indulni vagy már ily hamar kész

Utadon mindvégig áldjon az ég

Ophelia: Fogadd uram szolgálatom

Bár a bátyám igen távol

Apám és én itt maradunk

S téged így szolgálunk

Az mi engem még itt tart

A bátyád egyetlen fia

Szeretem őt teljes szívvel

Gondolattal s cselekvéssel

Király: Köszönöm leányom nyilatkozásod

Őszinte beszéded és nyájasságod

Most uraim dolgukra mindenki távozzon el

4. Mondd miért kell

Hamlet: Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem

Mondd mért kell úgy gyűlölnöm a vérem

Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek

Mért olyan nagy bűn, hogy kívánom a véget

Mondd mért van, hogy anyám megtagadta

Mondd mért van, hogy apámat gyalázza

Mondd mért van, hogy egy barom ült a trónra

S anyám ágyában ily hamar felváltja

Hisz így itt vendég lettem én

Kit csak érdekből tartanak még

Ha már nem szeretne a nép

Elküldtek volna rég

Az, ki szívéből szeretett

Nem felejti sohasem el

Másért nem tagadja azt meg

Amit esküvel fogad meg

Úgy kérlek nézz le rám

Itt állok s várok rád

Szívem majd megszakad

Így látnom asszonyod

S nem tudom mit tegyek

Segíts hát énnekem

Úgy kérlek szólj hozzám

Hogy érjelek el apám

Nyomorult életem

Méltó hozzád nem lehet

Ophelia: Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem

Mondd mért kell úgy szeretnem téged

Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek

Mért nem lehetek én a te hű feleséged

Lassan elsodor tőlem az ár Hamlet: Segíts nekem

Én itt várok s te messze jársz Légy mindenem

Az élet fájna már nélküled

Kérlek maradj itt velem

Mint egy méh, ha virágra száll

Éppúgy érsz most te is hozzám

Érzem szívem téged kíván

Hozzád örök szál fűz már

Együtt: Mint egy méh, ha virágra száll

Éppúgy érsz most te is hozzám

Érzem szívem téged kíván

Hozzád örök szál fűz már

5. Megjelent a szellem

Horatio: Üdv királyfi.

Hamlet: Horatio, vagy tévedek?

Horatio: Az uram. Szegény és örökké hű szolgád.

Hamlet: Nem, nem. Barátom vagy nem szolgám. Miért jöttél Wittenbergből haza?

Horatio: Atyád temetésére jöttem.

Hamlet: Anyám esküvőjére inkább.

Horatio: Az is meglett hamar.

Hamlet: Gazdálkodás, Horatio gazdálkodás. A torról megmaradt hidegsültet tették a nászi asztalra. Ó Horatio inkább halálos ellenségemet a mennybe láttam volna, mint megérjem ezt a napot. Még két hónapja sincs, hogy eltemettük apámat, s anyám már újra házas. Gyarlóság asszony a neved.

Horatio: Uram, bizalmasan kell veled beszélnem.

Horatio: Csodálatos álmot láttunk, hihetetlen képet

Jó apádat, kit eltemettünk többen láttuk élve

Mire az óra éjfélt ütött megjelent a várban

Fegyverzetébe felöltözve búskomoran járva

Hamlet: Mit beszélsz, mit hazudsz, miért gúnyolódsz?

Miért űzöd e kegyetlen tréfát velem te, akit barátnak neveztelek, neveztelek?

Horatio: Mikor ezt nekem elbeszélték, én sem tudtam hinni

Kimentem hát éjféltájban magam is megnézni

Felismertem jó apádat teljes bizonyossággal

Gyere el hát ma éjfélkor, hogy te is saját szemmel lássad

Hamlet: Nem hiszem, nem hiszem, nem megyek el

Miért űzöd e kegyetlen tréfát velem te, akit barátnak neveztelek, neveztelek?

Horatio: Számos dolog megtörtént már, mi észnek érthetetlen

Felejtsd el hát a rációt, és hallgass a szívedre

Adj egy esélyt önmagadnak ne zárkózz el előle

Szólni kíván apád hozzád ezt ne tagadd meg tőle

Hamlet: Mégis szólni kívánsz hozzám

Utat mutatsz így most talán

Nem hiába kértem szavad

Alig várom, hogy lássalak

6. Az intés

Laertes: Poggyászaim már a hajón vannak. Isten veled drága húgom. Aztán kérlek, halljak majd felőled.

Ophelia: Talán kételkedsz benne?

Polonius: Még itt vagy Laertes? Ejh. Siess, siess. Jó a széljárás, gyorsan a hajóra. De jól jegyezd meg e néhány szabályt. Légy nyájas, de nem hétköznapi, jól válogasd meg barátaid, és szorosan kösd őket magadhoz. Kerülj minden viszálykodást. Mindenkit hallgass meg, de keveset beszélj. Ítéletet bárkitől fogadj el, de ne mondj. Öltözz pénzednek megfelelően, gazdagon, de ne cifrán, mert a ruha jellemzi viselőjét. Kölcsönt ne kérj, s ne adj. És mindenek felett, légy hű magadhoz.

Laertes: Búcsúzom, apám.

Polonius: Menj, már várnak rád.

Laertes: Élj boldogul Ophelia.

Polonius: Ophelia!

Ophelia: Igen, apám.

Polonius: Úgy hallottam Hamlethez mély érzelmek fűznek

Szép szavával elcsábított, s csak játszik véled

Vigyázz! Magadhoz mindig őszinte légy

El ne hidd, hogy király felesége lehetnél

Ophelia: Szeretem őt teljes szívvel, s tudom jól, hogy ő is szeret

Szeretem őt teljes szívvel, akkor is, ha mindenki megvet

Polonius: El kell hinned most leányom, csak vére lángol

Ám ez a tűz majd kialszik, vagy messze táncol

Hisz ő nem kérhet lányokat mint bárki más

Rang szerint választ majd asszonyt, és ez nem vitás

Ophelia: Szeretem őt teljes szívvel, s tudom jól, hogy ő is szeret

Mért beszélsz most így hozzám, mért akarsz rosszat nekem

Polonius: Csak érdekedben beszélek, higgy nekem lányom

Minden szavam téged félt, s a jövődet látom

Figyelj, ne találkozz Hamlettel,

Utasítsd hát el őt, így később sírnod nem kell

Ophelia: Szeretem őt teljes szívvel, s tudom jól, hogy ő is szeret

Érzem szívem majd meg szakad, de megfogadom kérésed

7. Ne törődj a külső világgal

Hamlet: Üdvözöllek szép leányzó

Szívem örvend, hogy látlak téged

Boldogságomhoz hiányzol

Általad lesz életemnek fénye

Mit vétettem én ellened

Miért fordulsz most így félre

Mit tettem én rosszat neked

Csókjaid mért vonod el tőlem

Ophelia: Uram, kérem, ne zavarjon

Sürgős dolog, mit meg kell tennem

Utamba kérem, hogy ne álljon

Engedjen már, most el kell mennem

Mért tetted ezt apám velem Hamlet: Mintha a szívemet tépték ki volna

Hisz érzem jól, igazán szeret Előttem már így nincsen

holnap

Kérésed miatt így két ember Szeretlek téged, te gyönyörű

hölgy

Egymás miatt egyre csak szenved Életem kincse vagy, te

szépséges gyöngy

Ophelia: Apám kérte soha többet

Én már veled ne találkozzak

Hisz király leszel, így feleséget

Népedért neked érdekből hoznak

Hamlet: A trónról én érted lemondok

Nekem már így a hatalom oly nagy gond

Csak veled éljek boldogságban

Gyere kedves legyél a társam

Együtt: Ne törődj most a külső világgal

Zárj ki mindent egy erős zárral

Ölelj és csókolj, így szeress

Mert életem veled lesz csak teljes

8. A szellem dala

Hamlet: Nagyon hideg van, csípős az idő.

Horatio: Kegyetlenül éles a szél, a köd is egyre nagyobb.

Hamlet: Hány óra van most?

Horatio: Tizenkettő felé. Közeleg a szellem megszokott sétáinak ideje.

Hamlet: Vajon eljön ma is?

Horatio: Biztos vagyok benne. Mi ez a nagy ricsaj?

Hamlet: Ma éjszaka fent van és mulat a király. E kába lagzi más nemzeteknél rossz hírbe hozza Dániát, iszákos és disznó a nevünk. Ez olyan szokás, melyet megtörni tisztességesebb, mint megtartani.